Mostanában hozom a formám. Nem írtam, de megszületett a kislányom, immáron két hónaposan szundikál az ölemben. Nem találok rá szavakat, milyen nagy csoda Ő, így nem is próbálom leírni a leírhatatlant.
Mostanában több változás is beköszöntött az életünkbe: a kislányom születése után a legnagyobb újdonság az, hogy az életünk teljes mértékben a gasztronómiáról szól. Ebből élünk, ez a munkánk, ez a hobbink, a gyerekek után ez lett a második legfontosabb dolog. Receptekkel álmodok, ízekkel fantáziálok... nem betegség a megszállottság? :)
Az a helyzet, hogy a magyar kávézóknak két nagyon szélsőséges csoportja van.
1: nem érdekli a desszert front, úgysem keresi azt senki
2: érdekli a desszert front, úgyis megeszi azt a tömény cukros margarint a betérő jóember, ha már édesre vágyik.
Ezt gyakorlatilag mindenhol így látom, kivéve 1-2 gyöngyszemet. Elképesztő, szomorú, őrületesen bosszantó!!!
Vicces, de a tulajdonosak nagyjából mindenhol ugyanazt mondták, mikor a desszert-profil kitalálásáról volt szó: Nagy, magas, piskótás, édes. Ez megy. Mit nekünk tömör-gyönyör francia finomságok, jöjjön a jó magyar ehetetlen giccs. Na egye is ezt az, akinek van hozzá gyomra, de figyelem, ahova beteszem a lábam, onnan kiirtom még az írmagját is. A lényeg a lényeg, magas torták kellenek zömében. Így lett az én kedvenc mandulatortámból magyar-barát példány. Egy dolgot viszont hozott magával a francia múltjából: elképesztően finom :)!!!
Francia mandulatorta magyarra fordítva:
200 g vaj, 240 g cukor, 6 tojás, 150 g mandulaliszt, 110 g liszt, 4 ek. tej, 2 tk vaníliakivonat, 1 cs. sütőpor, csipet só, 3-4 csepp keserű mandula-kivonat, tejszínhab, egész mandula
1. Sütő előmelegít 180 fokra. A vajat a cukorral habosra keverem, majd egyenként hozzáteszem a tojásokat.
2. A többi hozzávalót is a masszához keverem, majd kivajazott formában 35-40 perc alatt készre sütöm. Ha szükség van rá, félidőben egy sütőpapírral lefedem a tetejét, hogy ne legyen túl barna.
3. Ha kihűlt, tejszínhabot kenek a tetejére, és mandulaszemekkel díszítem.
